Minden, amit a távollátásról (hypermetrópia) tudni érdemes

Távollátásról (hypermetrópia), vagy más néven túllátási zavarról akkor beszélhetünk, ha a szem nem képes a közeli tárgyakról éles képet alkotni. Az elnevezés kicsit félrevezető, hiszen azt sugallja, hogy az ilyen problémával rendelkező egyén távolra tökéletesen lát. Ez azonban téves, mivel, ha a szem nyugalmi állapotban van, akkor távolra sem tökéletes a kép.

Az éleslátás feltétele, hogy egy adott pontból a szembe érkező fénysugarak pontosan az ideghártyán egyesüljenek (fókuszpont). Ez a fénytörő közegek segítségével (szaruhártya, szemlencse) valósul meg. Leegyszerűsítve tehát akkor látunk élesen, ha a fókusztávolság és a szem optikai tengelyének hossza azonos. Adott fénytörési érték mellett a különböző távolságokból érkező fénysugarak fókusztávolsága is különböző, a közelebbi tárgyak esetén nagyobb törőerő kell az éleslátáshoz.  Akkor beszélünk jó fénytörési értékről, ha egy szem nyugalmi helyzetben a 3 méternél messzebb lévő tárgyakról kap éles képet. Ahhoz, hogy az ennél közelebbi dolgokat is élesen lássuk, a fénytörő erőt kell növelni, melyet a sugárizom a szemlencse domborításával ér el.

A betegség optikai háttere

Az egészséges szemgolyó átmérője átlagosan 24 mm, míg fénytörő képessége 66 dioptria. Ha a normálisnál kisebb tengelytávolságú valakinek a szeme, vagy a fénytörő közegek – a szaruhártya és a szemlencse- laposabb formát öltenek, mint a megszokott, akkor hypermetrópiáról beszélhetünk. Az előbbi esetében tengely hypermetrópiáról, míg az utóbbi esetében törési hypermetrópiáról beszélhetünk.

Ilyenkor közeli tárgyról készített kép nem a retina síkjában, hanem mögötte fókuszálódik, ezért látja azt a távollátó homályosan.

Mi okozhatja a távollátást?

A távollátás mögött számtalan tényező állhat, azonban ez a betegség jellemzően örökletességből fakad.

Távollátás esetén arról beszélhetünk, hogy a szemtengely rövidebb a normálisnál, ezért a pupillákba érkező fény nem a retinán fókuszálódik, hanem mögötte. Ez okozza a közeli dolgok homályosságát és a távoliak élességét.

Hogyan ismerhető fel?

A távollátást nehéz észrevenni, mivel a kis fokú eltérést a szemlencse alkalmazkodóképességével kész korrigálni. Nagyobb fokú hypermetrópia esetén már észrevehetően nehéz a közeli dolgokra való fókuszálás. Ezért az ilyen látási hibával rendelkező ember hamar elfárad, valamint fejfájással szembesülhet a nap végére. Gyermekek esetén ez a probléma a tanulást, felnőttek esetében pedig a munkavégzést nehezíti meg.

Ez esetben a betűtáblás tesztelés nem feltétlenül mutat rá a hibára, mivel a távollátók jellemzően messzire élesen látnak, ezért jellemzően pupillatágításra van szükség, ami segít ideiglenesen kikapcsolni a szem alkalmazkodási készségét.

Mértéke:

Gyenge távollátás (természetes alkalmazkodás): 3 dioptriáig

Közepes távollátás (csak kacsintva tud közelre fókuszálni): 3-6 dioptira

Erős távollátás (a szem már nem alkalmazkodik): 6-8 dioptria

Milyen életkorban alakulhat ki?

Mindenki hypermetropásnak születik, azonban ennek mértéke a napok és hetek elteltével jelentősen csökken, hiszen a gyermekkel együtt a szemgolyója is növekszik. A legtöbb esetben normális méretűvé fejlődik a szemgolyó, de vannak olyan esetek is, ahol ebből adódóan már kisgyermekkorban szemproblémával találkozhatunk. Ezen felül sajnos egészséges látású emberek is válhatnak egy műtét, vagy valamilyen sérülés következményeképp hypermetropiássá, hiszen ezek az elváltozások befolyásolják a fénytörő rétegek domborulatát.

A távollátás egy másik típusa az „időskori” hypermetropia, azaz a presbiópia, amely jellemzően 40-45 éves korban következik be. A szem alkalmazkodóképességének romlásával a közeli, kis betűk elolvasása válik nehézkessé és ekkor kezdjük el egyre messzebb és messzebb tartani azt a bizonyos újságot, vagy könyvet.

Hogyan kezelhető a távollátás?

A látásvizsgálatot végző szakorvosnak mérlegelnie kell a tüneteket és a páciens életkorát. A fiatalok és/vagy a gyenge hypermetrópiát tüneteket produkálók esetén, amennyiben a páciens panaszmentes, nem feltétlenül szükséges a szemüveg felírása. Azonban, ha már kicsit is megnehezíti a látási hiba a mindennapokat, vagy fáradtságot, fejfájást tapasztalnak, akkor pozitív görbületű (konvex) szemüveg viselését írhatja elő a szemészorvos.

Az idősebb korosztály esetén már kevésbé (szinte nem is) beszélhetünk a szem alkalmazkodóképességéről, hiszen ekkor már elveszíti rugalmasságát. Ezért számukra mindenképpen szükséges a legmagasabb dioptriaszámú konvex lencse felírása, amivel még jól lát a páciens.

Milyen követést igényel a távollátás?

A szemüvegen túl kontaktlencse, valamint fénytörést korrigáló műtét kerülhet szóba a páciens állapotának függvényében. Emellett az időskori távollátás kialakulásának megfékezésére javasolt rendszeresen szemtornát végezni.

Fiatalok esetében elég kétévente kontrollvizsgálaton részt venni, azonban idősebb korban érdemes gyakrabban, évente felkeresni a szemészorvost. Ennek oka, hogy ilyenkor már gyorsabb ütemben változik a szem látóképessége, valamint további problémák is felmerülhetnek, amelyeket, ha időben észrevesznek, akkor kezelhetőek. Ezen felül a cukorbetegség mellett diagnosztizált látási hiba esetén jellemzően egy évben többször is javasolt a vizsgálat.

Előzze meg a bajt, kérjen időpontot szemész szakorvosainktól!